Kaptam meg a jogos kérdést. De mégis mi a cél, mi fog történni a 21. nap végére? - kérdezte tőlem egy igazán őszinte kritikus-ember. Mi fog történni? Mit teszel minden nap a célodért, hogy elérd? - kérdezte.

Nos...

Miben leszek más, mi fog addigra változni? 

...

25 évesen az ujjamra tetováltattam egy szót. A gyűrűsre. Amolyan légből kapott, ám annál mélyebb meggyőződéssel átitatott ötletemtől vezérelve felkerestem azon nyomban - ahogy megcsapott az ihlet - egy közeli tetováló szalont, amit egy volt kolléganőm is ajánlott. Bementem, s mondtam, hogy hová és mit akarok. PRÓBÁLTAK RÓLA LEBESZÉLNI: az ujj belső oldala nagyon kopik, vagy megkékülhet a tinta, olyan KARCSi - börtöntetkósra. Mondom: nem baj, ha megkékül, ha lekopik - azt akarom és oda! Nem volt apelláta... Az én testem-életem, rendelkezésem felette határtalan szabad! Megbetegítem, szétvarratom, vagy edzem, és szeretettel ápolgatom. Így hát ujjamra került a vágyott szó, persze az én kézírásommal!

Rég éreztem magam olyan egyedinek, igazinak, őszintének és valódinak Önmagamhoz! Azt éreztem nincs ami megállítana, vagy ami meg akarna állítani! Szabadabb voltam, mint valaha! Egy nyamvadt szó miatt? - gondolhatnátok... S persze, hogy nem amiatt! A tett, az ÉRZÉS volt annál jóval hatalmasabb! A döntés tisztaságának ereje! A megmásíthatatlan JELEN-léte! Kit érdekelt, hogy mi lesz vele/általa/miatta? Nem érdekelt, hova vezet, vagy honnan takar el. Azt tudtam, hogy KELL, mindenével.

Ez a tiszta szeretet állapota. Mikor se kétséged, se félelmed, se jövőre vonatkozó képzeteid nincsenek! Csak a színtiszta jelen, mely betölt, mint csapvíz a vizespoharat. Nem értelmezel, nem logikázol, nem érvelsz, és nem taktikázol, CSAK CSELEKSZEL - kiváltságos állapot ez! Erre törekszünk, ezt keressük mindenhol, mindenben. Ezt a színtiszta jelent. Így szeretnénk élni a párkapcsolatunkban, a munkánkat végezni, s járni-kelni a világban. Ám ezt megteremteni áldott kitartás és kivételes elhatározás szükségeltetik. Nem elég akarni - hinni is kell. Nem elég nem elbukni - növekedni kell. Nem elég kitartani - újrakezdeni is tudni kell! Nem lehet feladni - ez az egyetlen aranyszabálya a sikernek!

Hallottam már - s szerintem Ti is - hogy amint megfogalmazol egy kérdést magadban tisztán, érthetően, a válasz elindul feléd. Na, ez a válaszom a kérdésre!

Mi a cél? Hogy a megfogalmazott kihívással, minden nap közeledem, s közeledik a célom is felém, s látom, ahogy apránként zúz törmelékké minden felesleget! Minden máztól megszabadít, s minden hazugságtól eltántorít az önmagamat harcba-hívó őszinteség! Minden pillanat válaszút - mint eddig is, bármikor - ám a kihívás óta minden nap arcomba vicsorít félelmeim rejtett zápfoga! Egyre nő a nyomás belül, mely nem enged a régi útra, s így alakítja ki a szokást, ez az új életnek satuja. Nyom össze, présel, s a teher alatt megfeszülve felnyögsz, felsírsz: elengeded... Nem maradhat tovább, aminek mennie kell, nem fér beléd már a sok nem-önazonosság! Nem fér el, szorul a hurok: kinek hazudsz? vagy elhallgatok?...

A szó ujjam belső felén, mint a kihívás hozá meg a kérdés-döntés értelmét: ha valami mellett kiállsz, elköteleződsz, előbb-utóbb ismét önmagaddá nősz! De előtte apróvá kell válnod, kidobni a rengeteg lim-lomot, amit felhalmoztál, hogy meglásd a lényeget, amit tiszta szívből érzel, s hogy mennyire nem érdekel a múlt, s a jövő, ha a jelenben létezel! Hogy az a pillanat, mikor a szó ujjamra került, nem nagyságától lett ekkora, de a pillanatok egymásutánjából szőtt jelene miatt felejthetetlen.

Ha feldobod a kérdést, elindul feléd a válasz, csak ne feledd el érezni mi a szíved vágya.

Semmi sem állandó, bár minden örök, ami eljött, ez elmehet, s ismét visszajöhet.

Minden változik, csak a lényeg változatlan, minden lehetséges, ha elméd nyugtalan, nyugodt.

S ne feledd, hogy ami nem valódi, az előbb-utóbb el is múlik...

 

 

Megosztás a facebookon