Egy újabb 2ségekkel teli nap... Jól tettem-e, másként kellett volna-e? Vissza kellene-e csinálnom? Lehetne-e egyáltalán visszatáncolni, s egyáltalán tényleg ezt akarom-e?

Amikor a hit megint messzire elkerül.. Mikor a szeretet önmagam ellen szegül, s bánt, és vádol, és gyötör, kínoz.

Mikor gombócot csinál a torkomban - kérdezem: mi céllal?

Mért nem hagy valahova jutni, mért csak folyton gátol és marcangolja agyamat?

Csak azért sem engedem letörni magam!!! Nem hagyom újra, hogy szétomoljak! Nem engedem, hogy a szeretetem önmagam ellen cselekedjen, hogy az élni-vágyás összetiporja a lelkem!

Régóta tudom, hogy csak a tudatos döntés húz ki a kakiból! De épp, hogy tudatosnak lenni a legnagyobb kihívás, mikor nem érzed az irányt!

Hogy felvedd a csörgő telefont, ami nem véletlenül szól barátnőd hangján, s ami PONT HOGY JEL, mely irányba ránt!

Hogy NEM VAGYUNK EGYEDÜL, ha nehéz is olykor, VAN AKI IMÁD, AZÉRT, AKIK MÁR MOST VAGYUNK!

Antiszociálisan, kétségbeesetten, és önmagad ellen menve is, odaáll melléd, megfogja a kezed, telefonál, ha idióta is voltál, strandra invitál, ha ki is akasztottad, szeret, mert Ő LÁTJA VALÓDI ARCODAT!

Látjátok? Minden Áldott nap, van minek örülni, még ha nehéz is az élet, s súlyosnak érzed is kötelességed!

Új leszek-e a kihívás végére?

Már kicsit most is az vagyok... Felveszem a telefont, mikor csörög, s szeretettel válaszolok az üzenetre, mely hogylétem felől kérdez.

CSAK úgy van értelme az életemnek, ha én IS akarom!!!

Köszönöm Balázsom, Szipu-szi-pusziii Katám!

 

Megosztás a facebookon