Hogy lehet túlélni az egyébként nem túl fényesnek tetsző életed? Hogy tudsz nem rákban betegedni meg? Hogy tudsz minden nap kikelni az ágyból (vagy nem...) mikor értelmetlennek tűnik harcod? 

Talán itt kezdődik az én történetem! Nem másoknál, de annál inkább SAJÁT MAGAMNÁL. Hogy lehet az ember valódi segítő, ha önmagának sem ad hitet, reményt, és erőt?

Gyermekkorom óta a "megoldása" vonz a dolgoknak. Hogyan lehet elsimítani a csomókat. Hogyan lehet kibogozni a Gordiusziakat, s nem csomózni újabbakat! Hogyan lehet A SZERETET NYELVÉN MEGNYERNI A MÁSIKAT, s NEM VERSENGÉSSEL ELNYERNI IGAZADAT! Hogyan lehet ott fontosabb értékké a szeretet, hol önmagunkat nem vagyunk képesek felmenteni hibáink alól?! Hát hogy szerethetem én szülőm/gyerekem, ha millió dologgal küzd elmém, lelkiismeretem?! Hogy tudnék pártatlan, s őszinte lenni Másokhoz, ha közben önmagammal harcolok, s hazudok?

És mégis lenyeljük a sok fájdalmas történést, csak gyűlik és gyűl az ölhetnék, melyből gyűlölet lesz... Frusztráltsággá szelídül idővel, ha hagyod magadat, megkeserít, s ráncolt-szemöldökű vénné tesz idő előtt!

Ha felvállalod a harcod ÖNMAGADDAL! - s a Te saját korlátaidat döntöd le gyűlöleted erejével, erőddé lesz küzdelmeid gyötrelme!! 

A gyűlölet van, volt, lesz. Egyetlen kiútja, ha önmagát pusztítod el vele! 

Mikor haragszol, mikor vádolsz - sose feledd: ahogy kint, úgy bent!

Míg harcos-dühödt világot kritizál szemed-szád, addig van mit sepernünk saját házunk tájékán!

Nem a másik, a rendszer, a felmenőink a hibásak, senki sem hibás éppenséggel, csak van. És az, hogy ki hogy van, SZABAD AKARAT kérdése. Gyűlölhetem magamat, a rendszert, vagy ezzel az erővel téphetem át hitetlenségeim szalagkorlátját!!! S ha szakadék mélyén is térek csak magamhoz, tudhatom, hogy itt már egy jobb világ van, mert felhagytam a hibáztatás illúziójával!

Senki sem hibás, emberek...

Hihetetlen elhinni, de a sorsunk talán éppen értünk remeg...

Kívánja belül, csendben, halkan, hogy: "kérlek, ne bántsd magad állandóan!", "ne légy ily' durva magaddal, nem vagy olyan rossz, ne szidd azt, aki nem tudta még máshogy megoldani dolgod!"

MINDEN ÁLDOTT NAP - MÍG LEHETŐSÉG ÉLNÜNK! - igenis ADJUNK MAGUNKNAK HITET! Szeressük ezt az embert, akit csak mi ismerünk igazán kétségeivel, értékeivel, reményeivel együtt.

Szeressük hát kicsit minden nap, azt akivé lettünk, s emlékezzünk nap mint nap, hogy KIVÉ LEHETÜNK ÁLTALA!!!

 

 

 

Megosztás a facebookon