Ma 3. napja, hogy elindítottam a blogom, s ez a 2. bejegyzésem.

A 21 napos kihívásom, a 2. szent napján el is bukott.. 

Kedves halogató, világot megváltani akaró idealistáim -Nektek is ismerős?

Isten, tényleg legalább 16szor nevetne ki, és meg is érdemelném, de tényleg.

Mert az idealizmus önmagában már félelmet is szül! A beteljesülés félelmét hordozza!

Mi lesz, ha...? Ha sikerül! Ha meg tudom csinálni, nem lesz többé halogatás, beteljesül a vágyottság?

Hát, mi marad így, mit idealizálsz ezután? Ha valóságoddá vált az általad-ideális világ...

Ezért halogatjuk, vagy csak lusta disznók vagyunk?

Valóban gátolnánk magunk, csak, hogy szenvedhessünk tovább?!

Hát persze - s Isten ismét kacag a háttérben...

2 munkahely mellett aludni sem sok, nem hogy extrákat alkotni nem marad időm, energiám!

A mai bejegyzés unott, szomorú, és álmos. Pont mint én. Várja a csattanót, de nincs idő kivárni, élni kell, menni kell, hív a munka, a sok nem elég, kell még, aki kibírja ezt az irdatlan tempót. 

Isten unatkozhat! Különben mért akarna ennyit nevetni rajtam?!

 

 

 

 

Megosztás a facebookon